Antal Zsolt

Kaposvári Egyházmegye
Zalaújlak

Gyermekkoromban mindig azt mondták nekem, hogy én biztos pap leszek. Ezt sose hittem el és nem vettem komolyan. De most, hogy az Esztergomi Szemináriumban tanulok a Kaposvári Egyházmegye papnövendékeként, már hihetőbb a történet, hogy tényleg igaz lesz, amit annyiszor mondtak nekem. De hogy is jutottam el idáig?

A papi hivatásom nagyjából egyidős velem. Amióta emlékszem, már több, mint húsz éve minden vasárnap járunk szentmisére szüleimmel, öcsémmel és nagymamámmal. Mindig is tetszett a szentmise, az oltár körüli szolgálat. Ahogy nőttem, elkezdtem ministrálni is. Gimnáziumba a nagykanizsai piaristákhoz kerültem, s nyaranta katolikus táborokba jártam. Később az Antióchia Közösség tagja lettem, s megismerkedtem a Nyolc Boldogság Közösséggel is. Egyre erősödött bennem a vágy a papi hivatás iránt, de gimnázium végén még nem értem meg az elhatározásra, ezért a Pannon Egyetemen hallgattam mérnök-informatikát.

2014 őszén azonban az Úr újra megszólított, s most már feltétel nélkül igent tudtam mondani neki, és letettem a kezébe életemet. Most ott tudtam hagyni Zalaújlakot, a szülőfalumat, családomat, mert biztos vagyok abban, hogy jó helyen vagyok, és tudom, hogy ahol az Úrral együtt vagyok, ott vagyok otthon.

Kérem az olvasók imáit, hogy megtaláljam, hogy hol és milyen módon tudok hasznos munkatársa lenni Istennek, és szolgálni őt és az embereket.