Gábriel József

Gábriel József

Váci Egyházmegye
Tápiósülyi Kisboldogasszony Plébánia

Gábriel Józsefnek hívnak, 22 éves vagyok. Sülysápon nőttem fel, és az ottani tápiósülyi Kisboldogasszony Plébániához, valamint a környék településeit összefogó Tápiómenti Nagyboldogasszony Közösséghez tartozom. Hivatásom kialakulásában és fejlődésében nagy hatással volt rám plébánosom és egyben lelkiatyám Dr. Szegedi László atya, valamint a nálunk káplánként szolgáló Dr. Farkas László atya is. Már óvódás koromtól kezdve, ha az emberek megkérdezték: „és mi leszel, ha nagy leszel?”, mindig azt válaszoltam: „pap leszek!” Ez az elhatározás természetesen megélt kisebb-nagyobb ingadozásokat. A főbb kérdések, amelyek a bizonytalanságokat szülték, ezek voltak: „Biztos jó ötlet papnak menni?”, „Tényleg van kedvem ezekhez a feladatokhoz?”, „Valóban nőtlen életet szán nekem az Isten?”, „Család nélkül, tényleg?”, „Erre csakugyan Isten hív?”, „Szeret-e engem egyáltalán az Isten?”, „Megbízhatok abban, hogy Isten egy szerető apa, aki a legjobbat szánja nekem?” Szerencsére az Úr gondoskodott róla, hogy ezekre a kérdésekre, ha nem is mindre 100%-osan, de igennel tudjak válaszolni, mire a szemináriumba kerülök. Ezek az Igenek biztosították az alapot, hogy a papképzésem hatékony lehessen. Ez leginkább abban mutatkozik meg, hogy mióta bekerültem a szemináriumba a hitem, az Istenkapcsolatom és ismeretem, valamint az imaéletem hatalmas fejlődésen ment át. Ellenben tisztában vagyok vele, hogy ezeket nem önmagamnak, hanem az Úrnak és az értem imádkozó embereknek köszönhetem.

Kérlek tehát titeket, testvérek, a mi Urunk Jézus Krisztusra és a Szentlélek szeretetére, segítsetek engem imádságaitokban” (Róm 15,30).