Oops! It appears that you have disabled your Javascript. In order for you to see this page as it is meant to appear, we ask that you please re-enable your Javascript!

Müller Márk Jakab

Müller Márk

Esztergom-Budapesti Főegyházmegye
Szent Lipót plébánia

Ezért ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek (…)” /Mt 6, 33a/

2013-ban egy papszentelésen tapadt meg bennem ez az ige. Még nem tudom pontosan, hogyan kell megélnem, de az utóbbi években felerősödött a jelenléte, és ennek köze volt ahhoz, hogy most az esztergomi szemináriumban vagyok. Gyermekkorom óta katolikusként élek, mindig is így neveltek a szüleim. Kb. 3 hónapos koromban kereszteltek meg az anyaplébániámon Budafokon a Szent Lipót templomban. 7 évesen lettem elsőáldozó, és 18 évesen kértem a bérmálás szentségét. A papi hivatás gondolata legelőször 12-13 éves koromban merült fel, amikor azt feleltem a klasszikus „Mi szeretnél lenni, ha nagy leszel?” kérdésre, hogy színész, tanár vagy pap. Ez a három vonzott, és vonz a mai napig is, habár a tanulmányaim alapján látszik, hogy a legerősebben a papság, papi pálya vonzott, és vonz még mindig. 16 évesen, amikor találkoztam egy szimpatikus és megnyerő pappal, aki számomra az első olyan atya volt, aki hitelesen beszélt arról, hogy az a keresztény ember feladata, hogy szent legyen, akkor tudtam, hogy itt valami tetszik. Valami vonzás kezdődött el. 18 évesen már jelentkezni is akartam a szemináriumba, de végül Németországban egy nyári, több hetes kurzuson vettem részt azzal a céllal, hogy csatlakozzak egy szerzetesi kongregációhoz. Egyértelműen kiderült, hogy oda akkor nem volt elhívásom. Az Úr nem azt a közösséget szánta, szánja nekem. Hazajöttem hát, és egy év kihagyás után elkezdtem a filozófiai és hittantanári tanulmányaimat, azzal a céllal, hogy ha egyszer érzem, látom, hogy hív az Úr a papi pályára, akkor addigra már meglegyenek a tanulmányok. A papi hivatás gondolata és lehetősége tehát az egész egyetemi idő alatt végigkísért, azaz egész pontosan 2009 őszéig. Ebben az évben eltávolodott tőlem a papság gondolata, és a családalapítás, a házasság irányába tettem le magamban a voksot. Tanultam, dolgoztam, baráti és új közösségi kapcsolatokat kaptam a Jóistentől, és rengeteget gazdagodhattam önismeretben és párkapcsolati tapasztalatokban. Közben a hit- és lelkiéletemet mindig ápoltam, 2009 és 2014 között hol intenzívebben, hol pedig csak őrlángon, de valahogyan mindig megéltem. Sosem bírtam elszakadni Jézustól teljesen. 2014 őszén aztán jött megint valami vonzás. Megmagyarázhatatlanul és erősen jött, és egy lelkivezetői beszélgetéskor felmerült a gondolat: „(…) a papi hivatásod kérdése nincs letisztázva, Márk!”. Egy belső vágy és a lelki kísérőm tanácsára 2015 elején részt vettem egy 7 napos csendes, személyesen kísért lelkigyakorlaton, ahol a kérdés nem dőlt el bennem, de egyértelmű útmutatást kaptam Istentől a spirituális élet területén. Ugyanebben az évben nyáron elmentem az egyházmegyei hivatástisztázóra, mert az volt bennem, hogy ami rajtam múlik, azt megteszem, utánajárok a dolognak. Úgy hiszem, az Úrtól kaptam itt egy meghatározó kérdést, amin el kezdtem tovább dolgozni. Arra jutottam, jelentkezem az Iránytű nevű programra, amit többekkel együtt Csépányi Gábor atya vezet hivatástisztázás céljával. A program igen sokat adott, de hozzá kell tenni, hogy főként az ottani atyák és szerzetesnővérek példája, a személyes imák és a hétköznapi lelkiéletben tapasztalt további vonzások vezettek oda, hogy 2016 tavaszán arra a döntésre jutottam: „szakítok” a munkahelyemmel, ahol akkor már a 4. éve dolgoztam. Nem maradt más hátra, minthogy kérjem a Bíboros atyától a felvételemet. Örülök, hogy felvett, és őszinte szívvel keresem, és várom az Úr további útmutatásait.