Oops! It appears that you have disabled your Javascript. In order for you to see this page as it is meant to appear, we ask that you please re-enable your Javascript!

Sáfrány Dávid

Sáfrány Dávid

Szabadkai Egyházmegye
Kispiac, Szent Péter és Pál Apostolok Plébánia

Sáfrány Dávid a Szabadkai Egyházmegye diakónusa vagyok. A délvidéki Kispiacról (egy észak-bácskai település a Magyar országhatár közelében, Szabadkától néhány kilométerre) egy háromgyermekes családból származom. Be kell vallanom, nem terveztem, hogy pap leszek. Általános és középiskolás évek alatt ugyan olykor felmerült a papi hivatás gondolata a sok más hivatás mellett, de komolyan sohasem foglalkoztam ezzel a gondolattal. Körülbelül tíz évvel ezelőtt, a húszas éveim elején éreztem először intenzívebben Isten hívását. Vannak, akik egy erős meghívás élmény után mondanak igent Isten hívására és indulnak el a papságra való készület útján, de vannak olyanok is, akiknek egy hosszabb folyamat felismerni hivatásukat, és igent mondani Isten hívására. Én az utóbbiak közé tartozom. Nekem körülbelül nyolc éves folyamat volt ez. A középiskolás évek után egy csütörtöki Szentségimádás alatt tapasztalt Isten élménnyel indult az utam. Eleinte csak vágyat éreztem a Jézussal való találkozásra a Szentségimádásban és a Szentmisékben, de ez a vágy lassan erősödött, és egyre jobban érdekeltek Isten dolgai, az Ő tanítása. Egy idő után azt vettem észre, hogy lassan átformálódik az értékrendem, hogy a munka után már minden nap Szentmisékre megyek, és hogy a bulik helyett már egyházi ifjúsági programokra járok. A sorkatonai szolgálat (a szerb hadseregben) előtt és alatt kezdtem el érezni Isten hívását, de eleinte nem akartam elfogadni, küzdöttem ellene, jobban szerettem volna családapa lenni. De lassan beláttam, hogy Isten terve szerint tud csak kiteljesedni az életem. Egy esti imában felajánlottam Istennek az életem, és kértem, hogy vezessen azon az úton, amelyet szánt nekem, és mutassa meg, hogy merre menjek. Nem tudtam, hogy merre induljak, de Ő gyóntatók, barátok, és olykor ismeretlenek által is küldött jeleket. Beiratkoztam a szabadkai Teológiai-Kateketikai Intézetbe hitoktatói szakra, azt gondolva, hogy ha Istenről tanulok, világosabbá válik majd az Ő akarata. A harmadik év után egyre erősebbé vált a papi hivatás érzése, és több lelki beszélgetés, lelkigyakorlat és zarándoklat után világossá vált az utam, és jelentkeztem Dr. Pénzes János püspök atyánál, aki ide az Esztergomi Papnevelő Intézetbe küldött tanulni.