Alpek Gergely

Alpek Gergely

Esztergom-Budapesti Főegyházmegye
Érd-Szent Mihály plébánia; Esztergom- Szent Anna Ferences Templomigazgatóság

Alpek Gergelynek hívnak, 1996 november 3-án születtem Budapesten, de lényegében törzsgyökeres Érdi gyermek vagyok. Szüleimnek (Alpek József, Pap Edit) első gyermeke lettem. Azóta született három testvérem is: húgom Eszter, és két öcsém – ők ikrek-: Péter és József. Azért is a családommal kezdtem el a bemutatkozást, mert itt kezdődött az életem, és vele együtt a hivatásom is. Mélyen hívő, vallásos családba születtem, amiért hálát adok Istennek. Fizikai értelemben nem vagyunk nemesi gazdag család, de a hit és a szeretet által mégis gazdagok vagyunk.

Mivel ebbe a hívő közegbe születtem, ezért már kiskorom óta meghatározó szerepe volt életemben a jó Istennek. 4 éves koromban ministráltam először, és már abban az időszakban nagyon mélyen megfogott a liturgia. Ekkoriban is megfogalmaztam már, hogy pap szeretnék lenni. Aztán ahogy teltek az évek, ez a gondolat egyre jobban erősödött bennem. Általános iskolába Érden jártam, majd Gimnáziumba az Esztergomi Ferences Gimnázium és Kollégiumban (ismertebb nevén: Franka) tanultam tovább. Mindig mélyen lobogott szívemben a vágy afelé, hogy pap legyek. Úgy éreztem, hogy Isten hív. A Frankának nagyon sokat köszönhetek, és hogy oda járhattam egész életemben hálás leszek. Csodálatos négy év volt, amiben életre szóló kapcsolatok alakultak ki, barátokat szereztem, és megismertem a szerzetesi életet is. Olyannyira megtetszett, hogy úgy döntöttem: ferences szerzetes leszek. Érettségi után nem, de egy évvel később felvettek a rendbe. Amikor nem vettek fel különböző munkatapasztalatokat szereztem. Dolgoztam a Burger King gyorsétterembe, plébánián önkénteskedtem, fogyatékkal élőkkel foglalkoztam. 2016-ban felvettek a rendbe, aminek nagyon örültem, sokféle tapasztalattal gazdagodtam az itteni idő alatt. Jelölt a Margit Körúti rendházban voltam, ahonnan egy évig a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolára jártam tanulni. Novíciátusra bocsátottak, így Szécsényben elkezdtem a már valódi szerzetesi életutat. Májusban azonban érkezett a számomra szomorú hír: elküldtek a Ferences Rendből. Erre szokták azt mondani: „Isten útjai kifürkészhetetlenek.” Még most sem tudom miért, de így kellett lennie. Ezt követően nyár folyamán sokat gondolkodtam, mi tévő legyek a hivatásommal? Sokak tanácsát kértem, és imádkoztam Istenhez. Megerősödtem abban, hogy papi hivatásom van, így beadtam a jelentkezésemet az Esztergom-Budapesti egyházmegyébe, ahova eminenciás bíboros Úr föl is vett. Életemben meghatározó szerepet töltöttek be a plébánosaim, felszentelt pap ismerőseim, szerzetes barátaim akik szintén elősegítettek a hivatásomban. A kiindulása a hivatásomnak a liturgiából történt és a mai napig a liturgiában találom meg a lelki mélységet. A liturgiában tudom legjobban megtapasztalni Isten jelenlétét. Az ünnepi szentmisék asszisztenciával és a gregorián énekekkel elvezetnek egy lelki magasságba. A liturgiából tudok erőt meríteni, hogy valóban az Ő akaratának megfelelően tudjak élni. Hivatásomat tekintve kiemelnék még két nagyon fontos dolgot: az egyik Szűz Mária, akit nagyon tisztelek, és valóban égi édesanyaként tekintek rá, a másik pedig életem központja: az Eucharisztiában jelen lévő Jézus Krisztus. Szeretek elidőzni, elcsendesedni és vele lenni.

Sokszínű embernek vallom magam. Sportolás közül leginkább futni, úszni, és biciklizni szeretek, de nem vetem meg a közösségi sportot, pl. a focit sem. Nagyon szeretem a magyar irodalmat, olvasni- különösen a verseket; szeretek a természetben lenni; szeretem a szépet, a művészetet: festészetet, építészetet, de a legjobban a komolyzenét szeretem. Ezek a tevékenységek is elősegítik a lelki életemet. Mind-mind által valami pluszt kapok, és ezek is Istenre szegezik figyelmemet. Köszönöm Istennek, hogy ilyen boldog élettel ajándékozott meg, és hogy napról napra velem van. Hivatásom folyatódik, és remélem egyszer be is teljesedik a papszenteléssel, és ehhez kérem az Ő további segítségét.