A Trentói Zsinatig (1545-1563) nem beszélhetünk a mai értelemben vett szemináriumokról. A zsinati atyák egy színvonalas, a kor követelményeinek megfelelő, művelt klérus kinevelését tűzték ki célul, melynek eredményeképpen a katolikusság megerősödését remélték. Az egységes lelkipásztori, teológiai és spirituális képzés csak innentől kezdve valósult meg a papneveldékben. Ezért ezt az időszakot bátran nevezhetjük a szemináriumok kiindulópontjának. Nem véletlenül tekintjük az Esztergomi Érseki Papnevelő Intézetet a világ egyik legrégebbi szemináriumának, hiszen alapítását 1566. április 23-án, a Nagyszombatban megtartott egyházmegyei zsinaton döntötték el. Az alapító okiratot 1566. május 9-én adták ki, Oláh Miklós esztergomi érsek aláírásával és pecsétjével. Az első intézetet Nagyszombatban hozták létre, mivel Esztergom ekkor még török megszállás alatt állt, azonban elhatározzák, hogy amint ez az akadály elhárul, a szeminárium átköltözik Esztergom városába.¹

A nagyszombati plébánia szomszédságában, egy már korábban megépült házban kezdődött el a papnevelés. Az összlétszám ebben az időben 13 fő, melyet 10 kispap, valamint a két elöljáró, Telegdy Miklós olvasókanonok és Novák Miklós zólyomi főesperes, illetve az 1 fős személyzet tett ki. Az elöljáró atyákat a városban lévő jezsuiták is segítették a papnövendékek nevelésében. Az indulás után nem sokkal megakadt az oktatás, hiszen 1567-ben tűzvész pusztított Nagyszombatban, így a szeminárium épülete is a tűz martalékává vált. Ezt a problémát Miksa király orvosolta azzal, hogy a bényi prépostságot és a széplaki apátságot az intézetnek adományozta. További nehézséget jelentett, hogy Oláh Miklós esztergomi érsek 1568-ban elhunyt, ezzel a szeminárium anyagi támogatása is elapadt. Az alapítást követő tizedik évre az intézet teljesen elszegényedett, működése leállt. Ezt a nyomorúságot jól illusztrálja Telegdy Miklós utolsó levele, melyben így fogalmazott: „Midőn e sorokat írom, oly kevés pénzem van, hogy alig lesz elég temetési költségeim fedezésére”.²

Az áldatlan állapot felszámolása Cherődy Márk szentgyörgymezei prépost nevéhez fűződik, aki 1590-ben újraindította a szemináriumot.³ A létszám ekkor 12 fő lehetett, valamint a kispapságot először nevezték „szeminaristáknak”. Az ezt követő évtizedekben a nevelde változó intenzitással funkcionált. Mivel állandó, megalapozott anyagi háttere nem volt, ezért az esztergomi érsekeken múlott az intézmény léte és eredményessége. Előfordultak tehát ínségesebb időszakok, de ugyanakkor akadtak kisebb fellendülések is. Közülük kitűnik Forgách Ferenc érsek, aki 1607-ben ösztöndíjat kérvényezett V. Pál pápától a kispapok számára, méghozzá jelentős helyekre: a prágai, az olmützi, a grázi, és a bécsi szemináriumokba, valamint a római Collegium Germanicum et Hungaricumba. Az ő személyéhez köthető a jezsuiták visszatérése Nagyszombatba.⁴

Kiemelkedő alakja a szeminárium történetének Pázmány Péter esztergomi érsek, akit második alapítónak is szokás emlegetni. Ezt a megtisztelő megnevezést a Papnevelő Intézetért tett jelentős erőfeszítéseivel érdemelte ki. Kiváló szervezőkészsége révén megszilárdította a szeminárium létét, biztosította az állandó anyagi hátteret és új alapokra helyezte annak fenntartását. A korábbi kicsiny házat idős papok otthonává alakíttatta, a kispapokat pedig egy jóval nagyobb épületbe költöztette át. A kanonokokat kötelezte arra, hogy végrendelkezzenek úgy, hogy a hagyatékuk felét a papképzés céljára fordítsák. Emellett II. Ferdinánd magyar királytól is jelentős támogatásokat sikerült kieszközölnie. A nevelést 1619-től a jezsuitákra bízta, a szemináriumot pedig Szent István királyról nevezte el, így jött létre a Stephaneum.⁵

A Pázmány Péter munkájának köszönhető fellendülést mi sem bizonyítja jobban, minthogy Szelepcsényi György esztergomi érsek 1678-ban a meglévő Stephaneum mellett létrehozott egy másik szemináriumot, a papnövendékek nagy száma miatt. Ezt az intézet a Boldogságos Szűz Mária oltalmába ajánlották, létrejött tehát a Marianum. E két nagyszeminárium mellett további kisebb neveldék is működtek Nagyszombatban.⁶

A XVII. század vége és a XVIII. század valamelyest szerencsétlenül alakult a szeminaristák szempontjából. Először is 1683-ban a Thököly-féle felkelők fosztották ki, illetve gyújtották fel Nagyszombatot, majd a helyreállítások után 1761-ben Barkóczy Ferenc esztergomi érsek a jezsuitákat felmentette a tanítás alól, és azt egyházmegyés papokra bízta. Ezzel a színvonalas képzés alábbhagyott. Másodsorban Mária Terézia és II. József rendeletei sem kedveztek túlságosan a szemináriumoknak. A királynő 1777-ben a nagyszombati tudományegyetemet és a hittudományi kart Budára vitette, így csak néhány alsóbb éves papnövendék maradt Nagyszombatban. II József pedig általános papneveldék létrehozását tűzte ki célul, ennek értelmében az esztergomi kispapok a pozsonyi szemináriumba kerültek. A Budán működő intézet ezzel megszűnt. A megpróbáltatások után csak 1802-ben térhetett vissza a papképzés Nagyszombatba.⁷

Rudnay Sándor hercegprímás nevéhez köthető az érseki székhely visszahelyezése Nagyszombatból Esztergomba. Ennek következtében a hercegprímás Packh Jánosra bízta az esztergomi szeminárium épületének megtervezését és építését. Rudnay 1831-es halála miatt a munkák abbamaradtak, és csak később, Scitovszky János hercegprímás idejében folytatódhattak tovább. Az ő kérésére Hild József vette kézbe az építkezés irányítását. 1850-től a szeminárium a vízivárosi ferences kolostorban kapott ideiglenes szállást. 1865-ben pedig elkészült a mai Ószeminárium épülete, és ekkor foglalhatta el új helyét a papnevelde.⁸ Simor János hercegprímás szervezésében a Stephaneum és a Marianum egybeolvadt és felvette a jelenleg is használatban lévő nevét: a „Szent Istvánról és a mennybe felvett boldogságos Szűz Máriáról nevezett ősrégi Szeminárium”.⁹

Közel 80 évig ezen a helyen folyhatott zavartalanul a papnevelés. A nyugalmat a második világháború borzalmai szakították félbe, a város ugyanis 1944 karácsonyától többször gazdát cserélt a német és a szovjet csapatok között. Ennek eredményeképpen erős bombázások, tűzharcok zajlottak ebben a térségben, amely mind a lakosságra, mind a papképzésre negatívan hatott. 1950-től a kommunista hatalom tudatosan rombolta a magyarság egyházi központját, és így a papi utánpótlást is tönkre kívánta tenni. Az Ószeminárium épületét a Magyar Néphadsereg sajátította ki először tisztképzés, majd később honvédségi kórház céljából. Ezért a kispapságot 1953-ban, az államosítás miatt üresen maradt Szatmári Irgalmas Nővérek épületébe helyezték át.¹⁰ Egészen 1992-ig itt vészelte át a szeminárium a korántsem könnyű, egyházellenes éveket.¹¹

A rendszerváltást követően 1992-ben a nővérek visszakapták a zárdaépületet, a Főegyházmegye pedig az Ószemináriumot. Ez utóbbi igencsak lepusztult állapotba került, ezért alkalmatlannak bizonyult, hogy a papképzés otthonául szolgáljon. Ezért döntöttek úgy, hogy a Volán csődbemenése következtében megüresedett, Duna-parti szállót vásárolják meg. A Hittudományi Főiskola a szálló közelében, a szintén az államtól visszakapott Főszékesegyházi Könyvtár felső szintjein kapott helyet. A Volán-szálló épületével kapcsolatban egy komoly probléma merült fel, ugyanis nem állt rendelkezésre alkalmas helyiség a kápolna kialakítására. Így ezt ideiglenesen, ugyancsak a Biblothecában rendezték be.¹²

A Volán-szálló átalakítása során, 1994-ben, megépülhetett egy különálló, de mégis a házzal szoros összeköttetésben lévő, nyolcszög tetőzetű kápolna, amely zárdatemplomhoz hasonlóan a Szent Kereszt Felmagasztalása titulust kapta. Az oltárképet Rácz Gábor tűzzománcművész készítette el, amely Krisztust mint Főpapot ábrázolja. A kápolna letisztult, egyszerű belső kialakítása a Szent Sátorra emlékeztet, melynek tetejét vörösfenyő gerendák tartják. Ezek 6 oszlopon nyugszanak, melyeket bronz elemekkel díszítettek volna, ám ez a szűkös anyagi lehetőségek következtében végül nem valósulhattak meg. A kápolna berendezéseinek (a tabernákulum, az oltár, az ambó, a papi szék és a padok) elkészítése során is vörösfenyőt alkalmaztak, így az azonos anyaghasználat miatt a belső tér egységes képet alkot. A falakon körbefutó, festett porcelán felhasználásával létrejött keresztút 14 stációja Franciaországból valók. A szentélyben található Szűz Mária barokk stílusú szobra is, mely egy tiroli ábrázolás másolata. Ez az alkotás dr. Gaál Endre atya, intézményünk korábbi rektorának a közreműködésével került a kápolnába.¹³ 2018-ban érkezett meg Boldog Brenner János vértanú ereklyéje, melyet Magyar szentek és boldogok emléknapján helyeztek el a szentélyben. Az ereklyét Székely János szombathelyi püspökatyától kapta a papnevelde közössége.¹⁴ A kápolna előterében a XVII. században faragott, úgynevezett Pusztavacsi Feszület látható, ezt Fábián János kanonok úr adományozta a szemináriumnak. A feszületet két faragott szobor veszi körbe, egyik a Szűzanyát, a másik Szent János apostolt formázza meg.¹⁵

A Főegyházmegye 2002-ben, az Ószeminárium komplett felújítása és használatbavétele mellett döntött. A négy éves, teljes körű rekonstrukció 2006 nyarára készült el.¹⁶ Az épületbe a mai napig működő Szent Adalbert Központ kapott helyet, valamint az Esztergomi Hittudományi Főiskola is itt rendezkedett be. Ebből kifolyólag a kispapok teológiai képzése visszakerült az Ószemináriumba.

Az Esztergomi Érseki Papnevelő Intézet elöljáróságai között jelentős személyek neveit találhatjuk meg. A teljesség igénye nélkül, érdemes megemlítenünk Rudnay Sándor hercegprímást, Prohászka Ottokár püspököt, vagy dr. Dékány Vilmos püspököt, illetve dr. Gaál Endre atyát is.¹⁷ Az intézmény vezetésében 2016-ban és 2018-ban történtek legutoljára változások. 2016. augusztus 1-től dr. Csépányi Gábor lett kinevezve a szeminárium spirituálisának, míg 2018-ban dr. Kovács Zoltán atya vette át a szeminárium vezetését, valamint Fejes Csaba atya ugyanettől az évtől a prefektusi teendőket látja el.

Jelentős eseménynek nevezhetjük a szeminárium történetében, a 2019 szeptemberében megvalósuló római zarándoklatot, melynek végén a Szentatyával is találkozhattak a papnövendékek. Ferenc pápa a kispapokat a rózsafüzér rendszeres imádkozására biztatta. 2020. március 13-án a covid-19, vagy közismertebb nevén a koronavírus felgyorsult terjedése miatt, Kovács Zoltán rektor atya a szeminárium egész közösségét a Boldogságos Szűz Mária oltalmába ajánlotta, majd a növendékeknek bizonytalan ideig haza kellett térniük. Az oktatás ennek ellenére nem állt le, hanem online formában folytatódott tovább. Ez év szeptemberében a tanítás ismét elindulhatott, azonban október végén a járvány második hulláma miatt, a teológiai oktatás ismételten távoktatásra kényszerült. A szeminárium szigorú intézkedések mellett folytathatta működését. Ennek fejében és a szigorítások betartása végett, a közösség a külvilágtól való „érintésmentesség” mellett döntött. Ilyen körülmények között kerülhetett sor a hagyományosan Krisztus Király főünnepén tartandó beöltözésre, zárt kapuk mögött, a szeminárium kápolnájában. Ugyancsak hasonló módon zajlott egy héttel később, a lektor- és akolitusavatás. A vírus bejutását és terjedését teljes mértékben sikerült megakadályozni.

A 2021. szeptember 2–4. között megrendezett, az Eucharisztikus Kongresszust megelőző Teológiai Szimpózium örömteli fordulatként érte a szeminaristákat. A rendezvény liturgikus eseményein ők adhatták az asszisztenciát. Kiemelkedő élményt jelentett az Esztergomi Érseki Papnevelő Intézet elöljárói és kispapjai számára az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus is. Az egy héten át tartó programsorozat végére maga Ferenc pápa érkezett Budapestre. Az úgynevezett Statio Orbis ünnepi zárómisén Péter utódjával együtt ünnepelhették az Oltáriszentségben valóságosan jelenlévő Jézus Krisztust.

1 Vö.: Dékány, V., Az esztergomi szeminárium 400 éves jubileuma, in Vigilia 1966, 442 – 454.

2 Lásd: uo.

3 Uo.

4 Vö.: Kelemen, I., Az Esztergomi Szeminárium története, in „Sapientia aedificavit sibi domum”, Érseki Papnevelő Intézet és a Prímási Levéltár, Esztergom 2006, 28–29.

5 Vö.: Uo.

6 Uo.

7 Vö.: uo.

8 Vö.: Csepely-Knorr, K., A Nagyszeminárium épületének helyreállítása, in „Sapientia aedificavit sibi domum”, 12–17.

9 Lásd: uo.

10 Vö.: Kemény, M., A Nagyszeminárium építéstörténete, in „Sapientia aedificavit sibi domum”, 6–9.

11 Vö.: Csépányi, G., Élet a zárdában, in „Sapientia aedificavit sibi domum”, 49–52.

12 Uo.

13 Vö.: Csernáth, Z., A Szent Sátor története, in „Sapientia aedificavit sibi domum”, Érseki Papnevelő Intézet és a Prímási Levéltár, Esztergom 2006, 54–56.

14 Vö.: Szentkirályi, O., Örvendjetek, mert Krisztus megszületett, in Úton LIII., 2–3.

15 Vö.: Horváth, Z., Horváth Zoltán volt prefektus emlékei, in „Sapientia aedificavit sibi domum”, 58.

16 Vö.: Csepely-Knorr, K., A Nagyszeminárium épületének helyreállítása, in „Sapientia aedificavit sibi domum”, 12–17.

17 Dékányi, V., art. Esztergomi Érseki Papnevelő Intézet és Hittudományi Főiskola, in Magyar Katolikus Lexikon (szerk. Diós, I.–Viczián, J.), Szent István Társulat, Budapest 1997.