Oops! It appears that you have disabled your Javascript. In order for you to see this page as it is meant to appear, we ask that you please re-enable your Javascript!

Az önismeret útja

Az önismeret útja – első lépés


Vizsgáld meg, hogy szabad vagy-e? Szabad ember az, akit semmi és senki nem kényszerít, amikor döntést hoz. Mik/kik vehetik el a szabadságodat? Gondold át a következőket:


Szabad vagy-e a körülötted levőktől?


Nehéz szabadon dönteni, ha a családodban gyerekkorodtól fogva azt hallod, hogy ebből a gyerekből pap lesz. Vagy esetleg édesapád pap szeretett volna lenni, és nagyon örülne, ha valaki elmenne helyette papnak. Nem biztos, hogy ez a te vágyaid ellen van, de ha az ilyen mondatok hallgatása közben belső nyugtalanságot tapasztalsz, valószínűleg kényszerként éled meg. Ugyanígy hatással lehet rád plébános, baráti kör, bárki. Van viszont egy nagyon fontos szempont: olyankor is szoktak ilyeneket mondani a körülöttünk élők, ha érzik rajtunk a hivatás vágyát, ilyenkor esetleg ők szembesítenek azzal, amit mi nem mertünk bevallani magunknak. Ha így van, akkor amikor ezeket a mondatokat hallod, belső örömöt érezhetsz, egy pillanatra felerősödhet benned a hivatás vágya. Ez azt jelzi, hogy talán igazuk lehet.


Szabad vagy-e az elképzeléseidtől, terveidtől a papsággal kapcsolatban?


Gondold át, hogy mi az, amit elképzelsz a papsággal kapcsolatban. Mit jelent számodra a papság. Le tudnál-e mondani ezekről? Például: nagyon tetszik a reverenda, vagy az, hogy fiatalok között mozoghatsz, szervezhetsz, vagy egyszerűen, hogy vagy valaki, és az tetszik, hogy mindenki plébi-nek hív, és tisztelettel vesz körül, nem biztos, hogy a meghívás-élményed igazi. DE: ha ezeket nem kapod meg a papságban (mert mondjuk egy kis falucskában lennél plébános, vagy irodai munkát kapnál), akkor is szívesen lennél pap? Tehát vizsgáld meg: amihez ragaszkodsz, a papság maga, azaz Isten szolgálata minden áron, vagy saját (esetleg önző, magad felé mutató) vágyaid, elképzeléseid?


Szabad vagy-e önmagadtól?


Ha sebeket hordozol, azok befolyásolhatják a vágyaidat is. Ha otthon nehéz, könnyen lehet menekülés a dologból. Ha csak minél előbb el otthonról, végre a saját lábamra állni! motivál, ha azt keresed, hogy hol ismernek el, hol vesznek körül szeretettel, akkor ez a vágy nem Istentől jön, és nem Rá irányul. Vizsgáld meg, gondold át: milyen félelmeid vannak. A félelem menekülést szül. Lehet, hogy a sebek mellett a meghívásod igazi, de keresned kell a bensőd gyógyulását, hogy a hivatás letisztuljon.


TEHÁT, gondold át: mik az igazi belső motivációid? Nagyon sokféle lehet, és ezek közül sok vágy hiteles is. Fontos, hogy tudd: az, hogy felfedezel rossz motivációkat, nem jelenti, hogy nincs hivatásod. Ha azonban csak önközpontú motivációid vannak, akkor talán nem ez a te utad.


És még valami: valószínűleg nincsen olyan ember, aki teljesen szabad, ez tehát ne keserítsen el! Nem az a cél, hogy tökéletes emberek legyünk, hanem, hogy tudatos emberekké váljunk. Aki tisztában van a belső motivációival, az már könnyebben tud felelősségteljesen dönteni.



Az önismeret útja – második lépés


A következő lépésben gondold át, hogy reális-e a hivatás vágya benned?


  1. Ha például eddig egyik egyetemről a másikra mentél, nem tudtál sehol hűséges maradni, komolyan gondold át: nem egy újabb kérész életű ötlet-e a hivatás vágya? Érzel-e magadban érettséget a felnőtt döntésre, és a döntéshez való hűségre?
  2. Emellett fontos, hogy az élethelyzeted is alkalmas legyen az elköteleződésre. Az egyházjog azt mondja, hogy megkeresztelt, szabad állapotú férfit lehet felvenni. Tehát előfeltétel, hogy ne legyél házas, de jó, ha szabad vagy olyan szempontból is, hogy otthon nem te vagy a családfenntartó.

Ezzel összefügg a második kérdés: alkalmas vagy-e? Ezzel a kérdéssel óvatosan kell bánni, mert akár kísértés is lehet a hivatás ellen. Teljesen természetes, ha azt érzed, hogy a feladat nagy és felelősségteljes, és félelem van benned, hogy képes vagy-e rá. DE: ha megpróbálod kicsit kívülről nézni magadat, mint bármelyik másik embert: alkalmasnak tartanád-e? Erről érdemes megkérdezned a körülötted lévőket (szüleidet, barátaidat). Írok néhány nehézséget:


  1. nehezedre esik elszakadni otthonról, ha nem tudsz huzamosabb időt távol tölteni szüleidtől
  2. eddig nem tudtál komoly döntéseket hozni, vagy döntéseid mellett kitartani
  3. olyan tanulási nehézségeid vannak, amik veszélyeztetik, hogy elvégezz egy egyetemet
  4. olyan függőséged van, ami komolyan hátráltatja a közösségi életet (a dohányzás például kisebb baj, mint az alkohol vagy más függőség)
  5. olyan érzelmi vagy pszichés sérüléssel élsz, ami leterheli az emberi kapcsolataidat (okozhatja: gyermekkori emlék, későbbi baleset, haláleset stb.)
  6. …gondold tovább a saját szempontjaiddal!

Ezek olyan dolgok, amik orvosolhatók, gyógyíthatók. Tehát csak ideiglenes akadályok. Most talán alkalmatlanná tesznek, de ha komoly benned a hivatás vágya, ezekre figyelve, ezekben fejlődve, később nyugodtan jelentkezhetsz.


A harmadik kérdés is komoly: voltál-e már szerelmes? Nagy előny, ha az embernek van komoly párkapcsolata beköltözés előtt! Bölcs atyák mondják, hogy az lesz igazán jó pap, aki igazán jó apa is lehetne. Gondold át:


  1. Megtalálhatnád-e az örömödet egy családban?
  2. Tudnál-e bízni egy lányban, és életed odaadásával szeretni? Nem riaszt-e a családi élet?

Azért fontos ezt átelmélkedni, mert a vágy a papság felé, amit hivatásként élsz meg, bizonyos esetekben lehet menekülés is. Menekülni az ismeretlen elől a biztonságosba. Ha félek a kudarctól, a visszautasítástól, ha nem volt bensőséges élményem egyetlen lánnyal sem, ha el sem tudom képzelni, hogy házas ember legyek, akkor valószínűleg szükséges a belső sebek gyógyítása, hogy a női világ ne idegenként tűnjön fel nekem. (Érdekes az, hogy szinte minden pap beszámol arról, hogy amikor a hivatását kereste, legalább annyira vágyott rá, hogy házas ember legyen. Ez az ember legtermészetesebb vágya. Ha nincs meg benned, vizsgáld meg, hogy miért.)


Még egyszer hangsúlyozom: a kérdéseket csendben, magányban gondold át, hagyj időt magadra, de utána legyen valaki, akivel átbeszéled! A belső utazás gyakran megterhelő, vagy akár félelmetes. Fontos, hogy legyen melletted egy ember, akiben megbízol, aki megnyugtat, és segít rendszerbe foglalni, átlátni mindazt, amit felfedeztél.



Az önismeret útja – harmadik lépés


Az önismeret utolsó lépéseként végezz el két gyakorlatot, és írd le magadnak az eredményt:


  1. képzeld el magad nyolcvan évesen, ahogy visszatekintesz az életedre. Tekints vissza egy olyan életre, amit családapaként, valamilyen munkahelyen töltöttél el. Képzeld el a feleséged, gyermekeid, munkádat, napjaidat, és figyeld az érzéseidet. Aztán képzeld el, hogy papként éltél. Ekkor ismét futtasd végig az életedet. A napjaidat, munkáidat, képzeld bele magad helyzetekbe, és figyeld az érzéseidet. Aztán az eredményt írd le magadnak.
  2. most tekints vissza az eddigi életedre. Nézd úgy, mintha egy filmet néznél, külső szemlélőként. Életed eseményei – mindaz, amit szerettél csinálni, a hobbijaid, amilyen döntéseket hoztál fontos helyzetekben, ahogy viselkedtél más emberekkel, amiket mások rólad mondtak – milyen irányba mutatnak? Melyik életpályába illeszthetők bele inkább?