Idén október 23. nem csupán az ’56-os eseményekre való visszaemlékezés volt számunkra az Érseki Papnevelő Intézetben, hanem lektor- és akolitusavatást is ünnepelt szemináriumunk közössége. Mohos Gábor püspök atya Csáki Attilát és Rónaszéki Jánost akolitussá, Faragó Andrást, Hodászi Gábor Mihályt és Vida Attilát pedig lektorrá avatta.
Az ünnepi alkalom számos előkészülettel járt. Azzal kezdtük, hogy kézzel írott avatási kérelmeinket elküldtük megyés főpásztorainknak, akik – elöljáróink véleményeit figyelembe véve – engedélyezték felavatásunkat. Az avatást megelőző héten egy lelkinapon vehettünk részt, az előtte lévő napokban pedig rövid vizsgát tettünk rektor atyánál, és a spirituális atyával elmélkedtünk e két szolgálat lényegéről.
A nagy nap délelőttjén megtelt a kápolna családtagjainkkal, barátainkkal, tanárainkkal, papjainkkal, szemináriumi munkatársakkal, és végül, de nem utolsó sorban papnövendékekkel. Mohos Gábor püspök atya homíliájában beszélt az ige hirdetésének fontosságáról és az Eucharisztia misztériumáról. Párhuzamba állította a két szolgálat (lektor, akolitus) fontosságát, egymástól való elválaszthatatlanságát. Míg a lektor a szentmisében az ige közvetítője, addig az akolitus az Eucharisztia liturgiájának csúcsán, az Oltáriszentség – Krisztus testének – kiszolgáltatója.
A szentmise egyik kiemelkedő pontja az volt számomra, amikor egyesével püspök atya elé térdelve, vele közösen megfogva a Szentírást, kimondtuk az Amen-t az ő imádságára: »Vedd a könyvek könyvét, a Szentírást, hirdesd hűségesen Isten Igéjét, hogy egyre jobban életté váljon az emberi szívekben!«
Megható és felemelő ez a pillanat, különösen akkor, ha komolyan vesszük, átimádkozzuk ezeket a szavakat. Nem csupán egyszerű felolvasásról van szó, hanem életté váltásról, megélésről. S hogyan válhatna csupán attól életté az Isten igéje, hogy évről évre olvasgatjuk őket? A hűséges hirdetés mások elé élést is jelent. Csak úgy és akkor tudjuk hitelesen hirdetni az örömhírt, ha mi magunk is éljük. Ez az avatás számomra az ige élésével való szorosabb köteléket jelenti. Azt jelenti, hogy az egyház azon túl, hogy a felolvasói megbízatás által igent mond ránk, arra hív bennünket, hogy közelebb kerüljünk annak a Krisztusnak az életéhez és annak a Jézusnak az életpéldájához, aki hitünk szerint meghívott bennünket az ő követésére.
Lektorként megbízást kaptunk az anyaszentegyháztól a szentmise olvasmányainak, szentírási szakaszainak méltó módon és jól érthetően történő felolvasására, az akolitusok pedig a papok és diakónusok segítségére vannak a szentmisén az adományok előkészítésében és az áldoztatásban, valamint a szentségimádáskor az Oltáriszentség kitételében.
Szolgálatainkat igyekszünk hűségesen és igazi krisztuskövetőkként és a papságra készülőkként gyakorolni és végezni. Imádkozzunk egymásért, hogy kitartsunk e hivatásban, s majd papként is folytathassuk az emberek megszentelését, s Isten dicsőségére munkálkodhassunk!

(Vida Attila
Váci Egyházmegye