Az esztergomi szemináriumot március 13-án az egyik napról a másikra hagyták el a növendékek. Az utolsó reggeli szentmisén – előrehozva a szertartást – bemutatták az ötödéveseket, a kispapokat a Szűzanya oltalmába ajánlották, ezzel a „lelki védőoltással” bocsátva őket haza. Azóta online folyik a szemináriumi élet. A diakónusjelölteket erről kérdeztük.

„A helyzet váratlan sebességű változása gyors döntéseket igényelt. A reggeli szentmisében  rendkívüli módon, a legszűkebb körben bocsátottuk prezentálásra az ötödéves növendékeket – ez rendes körülmények között a diakónusszentelésre készülők Isten népének való bemutatása szokott lenni. S mindenkit a Szűzanya oltalmába ajánlva, lelki védőoltással bocsátottunk haza” – elevenítette fel Kovács Zoltán, az esztergomi szeminárium rektora a felsőoktatási intézmények és kollégiumok bezárásának idejét. „A visszafogott ünneplés komoly pillanatai mégis egyfajta biztatással, reménnyel töltöttek el bennünket:

következzenek bármilyen megpróbáltatások, Isten továbbra is atyai szeretettel gondoskodik rólunk, és papi hivatások ébresztése tekintetében sem hagyja magára népét.”

Azóta online folyik a szeminárium élete. Intenzív a kapcsolattartás. Az elöljárók Esztergomból jelentkeznek be különböző felületeken szellemi, lelki segédlettel, a kispapok többnyire otthonaikból – néhányan, köztük a papszentelésre váró diakónusok plébániákról – kapcsolódnak számos felületen, a tanulásban, a lelki és társas életben támogatva egymást.

Antal Zsolt, Eredics Gergő, Forgács Balázs, Kiss Géza Imre és Riesz Domonkos ötödévesek. Diakónusszentelés előtt állnak. Tavaly együtt utaztunk Csíksomlyóra a zarándokvonaton, így régi ismerősökként kérdeztük őket, milyen a kispapélet karantén idején. Zsolt kaposvári egyházmegyés, Zalaújlakra ment haza, Doma és Géza Budapestre, Gergő Szentendrére, Balázs Besenyőtelekre.

„Beszéltünk” a távoktatásról, az újra otthonlétről, feladatokról. A távoktatásról az informatikában kiemelten jártas Antal Zsolt adott képet, aki öt évet járt a Pannon Egyetem mérnök informatikus képzésére. Oktatásukban a kommunikációs technika széles tárháza kap szerepet: e-mail, Skype, Facebook Messenger, Zoom és Google Classroom alkalmazásokkal érkeznek a tananyagok. A könyvtár is online működik, jegyzeteket, cikkeket pdf-ben kapnak meg. Számos könyv online elérhető, a Szent István Társulat például közzétett számukra könyveket. Beadandók készülnek, folyik az órarend szerinti oktatás, az előadások hangfájlban is elérhetők. Megtartották a félévközi számonkéréseket tesztek, videohívás segítségével, és így zajlanak már az év végi vizsgák is.

Gergő elmondja, amikor olyan részhez érnek, amiben elakadnak, most nem egymás szobájába kopognak be, hanem telefont ragadnak, hogy átbeszéljék a tananyagot. Doma számára öröm, hogy az Egyház mekkorát fejlődött az online jelenlétben. Mindegyikük jól halad a tanulásban, gyorsan beletanultak az új rendszerbe, „örömteli a tanulás az itthoni nyugalomban” – fogalmazott Doma.

„A távoktatásban tanítani lehet, de ezt nehéz a szó legszorosabb értelmében papnevelésnek nevezni. Nagy a jelentősége annak, vajon a növendékek mennyire használják fel ezt az időt önálló formációra” – értékeli Kovács Zoltán az online lehetőségeket. A rektor szerint ebben az időszakban a türelem gyakorlása, a másiknak szentelt figyelem, a minőségi idő együttes megélése, annak alázata, hogy a körülmények mennyire nem az embertől függenek, hozzá tudnak járulni a személyiség formálásához.

Számos alkalom van szóbeli „találkozásra” – ez sokat jelent a kispapoknak. Bevezették az online kávézást – egymással online társalogva fogyasztják el a kávéjukat.

„Időnként rendezünk videoreggeliket is rántottával, házikolbásszal” – írja Balázs.

Géza azt fogalmazza meg, ebben a bezárkózásban igyekszik felfedezni a lehetőségeket. Megértette, hogy sokszor kreatívabban kell cselekedni, de azt értéknek látja, hogy a nehézségek mellett olyan lehetőségeket is észre tud venni, amit a megszokott körülmények között nem. A kispapok számára fontos, hogy tudjanak egymásról, ki hogy tölti a hétköznapjait az ország különböző pontjain.

Az otthoni napirend kialakításában a tanulás mellett kiemelt hangsúlyt kap az imádság, a lelkiélet formálása. Ebben Csépányi Gábor spirituális van a növendékek segítségére elmélkedések küldésével és az évfolyamoknak tartott „online punktákkal”.

A rektor szerint erőforrás számukra a közös élményekre való visszagondolás. Egyik levelében felidézte a szeptemberi tanévkezdetet, amikor a szeminárium közössége Rómába látogatott és találkozhatott Ferenc pápával. „Atyai kéréssel fordult hozzánk: »Imádkozzátok a rózsafüzért!« Bátran és gyakran elevenítsük fel a találkozás élményét, nem csupán emlékezéssel, hanem konkrét tettekkel is: kézbe véve nap mint nap a szentolvasót. Éljük meg Máriával ezt az időszakot, engedjük, hogy ő vezesse elmélkedő figyelmünket Jézushoz. Társuljon ez az imádság mindennap bíboros atyánk imádságához” – fogalmazott a kispapokat megszólítva.

Négy és fél év után kellett a kispapoknak hazaköltözni. Gergő vall arról, mennyi kérdés kavargott benne, hogy a megszokott közegéből kiszakadva, egy új helyzetben miként fog tudni helytállni, hogyan tud otthon készülni a szentelésre. Ő ugyanis a szeminárium kezdetekor teljesen elköltözött otthonról, régi szobájából vendégszoba lett, huzamosabb időt az elmúlt években nem töltött már otthon. Festés, újrabútorozás előzte meg beköltözését. Hála tölti el, hogy a kezdeti nehézségeket leküzdve újra otthon érezheti magát.

Zsolt a vidéki életet kapcsolja össze a tanulással, az egyházmegye ifjúsági referatúrájának munkájába való bekapcsolódással. Zalaújlakon „birtokuk” van. Dolgoznak, gondozzák az állatokat, művelik a földeket, ültetnek.

„Emberi módon próbálom megélni a kapcsolataimat a családtagokkal, amiben sok feszültség is van. Néha kimegyek a besenyőtelki határba, hogy az Úr átölelhessen a természetben, a szélben, a madárcsicsergésben, és kettesben lehessek vele.” Kapcsolatai ápolására törekszik, igyekszik imával kísérni a járványban szenvedőket, hozzátartozóikat és szolgálatot teljesítőket” – mondja Balázs.

Kialakult a kispapok „karanténkompatibilis” napirendje is. Gergő mindennap 5.20-kor kel, hogy eljusson a plébánosa miséjére. A tanulást követően segít a háztartásban, vasal, locsol, de akár főz is, hogy a munkából hazatérő szülőket meleg vacsora várja. Délutánonként anyukájával sétál. A család a járvány kezdete óta lefekvés előtt egy tized rózsafüzért imádkozik. „Korábban ez ritkán történt, most nagyon jó megtapasztalni, mennyire egységben vagyunk.”

Domát az otthonlét nyugalma és a felszabaduló sok idő arra hívja, hogy használja ki ezt az Úrral való ismerkedésre. „Neki a zárt kapuk sosem okoztak gondot, ezt élem meg most nagyon mélyen.”

A Benne való bizalom és a Vele való kapcsolat felbecsülhetetlen kincs mindig, de most különösen is.

Alkalom ez számomra a Gondviselés megélésére, a ráhagyatkozásra. A bizalom a beteljesedés felé vezeti az életemet, tudom, hogy bátran rábízhatom magamat. Ez békét, belső szabadságot és erőt ad.”  Géza pedig azt emelte ki, mennyire sokat jelent neki a Rómaiakhoz írt levélben, ahogy Szent Pál apostol arról ír, hogy semmi nem választhat el bennünket Krisztus szeretetétől (Róm 8,38–39), ő mindig mellettünk marad, még nehezebb, ismeretlenebb körülmények között is.

Zsolti, Gergő, Balázs, Géza és Doma a diakónusszentelésre készül. „Még nem tudhatjuk, hogy mikor és hogyan lesz majd a szentelés – mindez még bölcs főpásztori döntéseket igényel –, mindenesetre a szentelendők lélekben most is szem előtt tartják a célt, mely valójában inkább a nagy kezdet lesz” – tekintett előre a rektor.

Fotó: Merényi Zita, Kovács Antal

Forrás: Trauttwein Éva, Magyar Kurír